Nyomtatott lapszám.
Ha az orvosi rendelőben meglátunk egy plakáton egy almát, mindannyiunknak beugrik a kísérőszöveg: „Mindennap egy alma az orvost távol tartja!” Ha azonban egy műalkotáson látjuk, akkor kontextus nélkül is könnyen a bűnbeesés szimbólumaként azonosítjuk. Ha viszont Krisztus kezében jelenik meg egy festményen, akkor egészen új értelmet nyer: Krisztus az új Ádám, aki elveszi a világ bűneit, az alma pedig az alapjelentésével szöges ellentétben álló szerepben tűnik fel. A példa talán jól jelzi, hogy ugyanaz a dolog attól függően, hogy ki beszél róla, és mi vele az illető célja, gyökeresen ellentétes üzenetet is hordozhat.
A Credo harmincadik évfordulója alkalmából különös feladattal bíztuk meg szerzőinket: két-két kapott kifejezést kellett felhasználniuk szövegeikben. Ebből az egyik a harminc, a másik pedig egy kétértelmű szó volt. Hogy hogyan, milyen értelemben és milyen kontextusban használják, a szerzőkre bíztuk. Miért? Hogy rámutassunk az írók társadalmi szerepére és felelősségére, továbbá arra, hogy gondolataik egyben a közösség hogylétét is tükrözik. Így születtek az itt közreadott írások, amelyek műfajukat tekintve is rendkívül változatosak. A szerzők közül végül kevesen reflektáltak közéleti kérdésekre és az egyház identitására, netán identitásválságára, legfőképp olyan örök emberi kérdésekkel foglalkoznak, mint a szerelem, a nélkülözés, az éhség és a keresés – különösen is az istenkeresés.
