Evangélikus Élet – 2024/11–12. szám

Reménységgel

Virágvasárnapi és húsvéti ünnepi lapszámunkat tartja kezében a kedves olvasó. Megújulás történik egyházunkban és a természetben is. Aradi András esperes az Égtájoló rovatban – a tavaszt és a tisztújítást párhuzamba állítva – a szembenézésről és a megújulásra törekvésről szól: „Ha Isten, aki változatlan, aki örökkévaló, maga mutatja meg, hogy megújul újra és újra az emberrel való kapcsolatában, akkor számomra valósággá válik minden megújulásnak az értelme, célja. Mert igazából ez az Életről szól. Nem egyszerűen a feltámadásról, nem egyszerűen a földi élet megújulásáról, hanem arról az Életről, aki mindig is jelen van köztünk és bennünk.”

Egy mostanában távozó nemzedék tagjainak hűséges szolgálatáról emlékezik meg a Küldetés rovat írása. „Vajon lesz-e, aki átveszi azoknak a nyolcvan-kilencven év körüli kortársainak a helyét, akiktől mostanában veszünk búcsút gyülekezeteink közösségében? Hiányuk nem csupán egyházunk statisztikai adataiban jelenik meg, hanem közösségeink mindennapi életében is. De ezzel együtt is hinnünk kell, hogy csendes bizonyságtételük nem múlik el nyomtalanul. A keresztény élettel való példamutatás missziójában nagyobb erő rejlik, mint ahogy azt gondolnánk” – helyezi a szívünkre Baranyay Csaba.

Mondhatni, ennek a gondolatnak a folytatását olvashatjuk a Népszerű teológia rovatban. János apostol a jézusi életvitel folytatására ösztönöz: „Aki azt mondja, hogy őbenne marad, annak magának is úgy kell élnie, ahogyan ő élt.” (1Jn 2,5–6) Bácskai Károly reménységgel teli soraival kívánok olvasóinknak áldott húsvéti ünnepeket: „A feltámadott Krisztus ugyanis követhető. […] Az élő Mester példája arra hív, hogy magunk is testté lett szeretetként, Krisztus árnyaként és visszhangjaként éljünk a világban.”