Evangélikus Élet – 2024/13–14. szám

Keresve az igazságot
„Hogyan történhetett ez? Miért velem? Mi lett volna, ha…?” – sokszor tettük már fel ezeket a kérdéseket egy-​egy tragédia kapcsán. Vladika Zsófia espereshelyettes valós élethelyzetek alapján, az elhagyatottság érzését megmutatva ír az Égtájoló rovatban. A lelkésznő végül ezzel az erőt adó gondolattal zárja cikkét: „A Megváltó, aki Atyja után kiált ott a kereszten, így vívja utolsó küzdelmét. Elhagyatottá válik, hogy elhordozza az én magányosságomat. Felveszi sötétségemet az Atya előtt, hogy nekem ő maga legyen a Világosság. Mindent odaad, és mindent elveszít. Értünk. Értem. Az én üdvösségemért. A végtelen szeretet diadalma ez a bűnökkel terhelt életek felett.”

Izgalmas életút Czető Bálinté. A fiatalember a Magyar Honvédségből átlépve lett a Szentírás, a közösségépítés és a jézusi szeretet Luther-​kabátos hirdetőjévé. A korábbi főhadnagy az Evangélikus Hittudományi Egyetem másoddiplomás, teológus-​lelkész szakos képzését végezte el. Ma már mint a Székesfehérvári Evangélikus Egyházközség beosztott lelkészét kérdeztük elköteleződésének útjáról.

Huszonöt éve, 1999. április 12-én szentelték fel Harmati Béla és Szebik Imre püspökök a Balaton északi partján, Révfülöpön található Evangélikus Oktatási Központot. Most Hafenscher Károly, az intézmény jelenlegi igazgatója tekint vissza az elmúlt negyedszázadra. Mint írja: „Sokszínűen gazdag a történelmi háttér, és még gazdagabb ennek a két és fél évtizednek a története. A mérföldkőnél hálát adunk a tulajdonosnak: a mindenható Istennek.”

Végezetül álljon itt az Ifjúság rovatból Hegedűs Attila egyik mondata az egymással való beszélgetésekhez, az egymáshoz forduláshoz: „…talán máshogy is lehet beszélni: nem az igazság birtokában, hanem az igazságot keresve.”