Evangélikus Élet – 2024/23–24. szám

Véget ér vagy kezdődik?

Szokásom, hogy esténként – ahelyett, hogy jó éjszakát vagy szép álmokat kívánnék – úgy búcsúzom: „Jó pihenést!” A férjem ilyenkor rendre azzal reagál: ő nem pihenni szeretne, hanem aludni. Ez a jelenet jutott eszembe Gáncs Tamás Isten nem alszik című jegyzetét olvasva. A kelenföldi lelkész ebben úgy ír a Teremtőről, mint „aki a teremtés után sem ment el aludni, csupán megpihent a hetedik napon. De ébren van. Gondot visel ránk folyamatosan.” Télen és nyáron, a munkaév és a vakáció idején egyaránt.

Június derekán járunk, napok kérdése, és az iskolásoknak itt a nyári szünet. Melyik a hangsúlyosabb: valami véget ér(t) – vagy valami most kezdődik el? És vajon nézhetünk-e előre nyugodt szívvel, tiszta lelkiismerettel anélkül, hogy a mögöttünk hagyott időszakot ne értékelnénk? Az általános tisztújítás évében egyházunk országos tisztségviselői a zsinat záró ülésszakán tekintettek vissza a 2018–2024-es ciklus legfontosabb állomásaira; jelentéseikből részleteket közlünk a lapban. Pesti-Vincze Délia, a Szegedi Evangélikus Kollégium és Diákotthon intézményi lelkésze sem csupán a most záruló tanév történéseiről, hanem 2019 óta folyó szolgálatáról mesél interjúnkban.

A számvetés, a szembenézés Ittzés Jánostól sem idegen, sőt. Egyházunk nyugalmazott püspöke napról napra megteszi ezt. Címlapinterjúnkban arról a reménységéről vall, hogy mulasztásai ellenére egykoron a Mennyei Herceg az ő vállára is fehér palástot terít majd. Sóvárgásaink mélyén – ahogyan arról Ribárszki Ákos ír igemagyarázatában – valójában sokszor az a vágy húzódik meg, hogy szeretnénk megtapasztalni Isten megmentő, végtelen, kegyelmes szeretetét.

Legyen így!