Evangélikus Élet – 2024/25–26. szám

Megtartóerő

Hivatalosan is beköszöntött a nyár. De azt érezhetjük: egyházi szempontból csendes hetek ezek. Valóban ünneptelen-e az egyházi esztendőnek a Szentháromság ünnepe utáni időszaka? Erre keresi a választ Népszerű teológia rovatunkban Angyal-Cseke Csaba írása.

„Miért fontos az, hogy Istenben hiszek?” – kérdezte nyolcadikos tanítványaitól Horváth-Csitári Boglárka lelkésznő. A gyerekek válaszai pedig egészen különlegesek, megerősíthetik a Küldetés rovat cikkének olvasóit (a hitoktatókat, lelkészeket nemkülönben) abban, hogy a hittanoktatásnak igencsak komoly hatása van a fiatalok életében – de a kulcs a tanár, óriási a szerepe az ő hozzáállásának, az általa képviselt értékeknek.

Füller Tímea a legújabb jegyzetében újfent tükröt tart elénk, bemutatva egy igen érdekes „mindentudó testvért”. A szerző őszintén megvallja, nem tudja, hogyan lehet az ilyen viselkedést összeegyeztetni a szeretet parancsával, de azt is bátran leírja, hogy nem tudja azt sem, vajon van-e olyan ember, aki mindent pontosan és biztosan jól ért az Igéből.

„Isten soha nem tenne olyat, hogy a kényelmes távolságtartásból bátorságra, merészségre küldjön minket. Minden harcban, minden próbálkozásban tudhatjuk, ő ott áll mellettünk” – ezt már Hegedűs Attila írja az Ifjúság rovatban. A rovatcím ellenére cikke nemcsak a fiataloknak, hanem a már régebb óta fiataloknak is szól. Szinte a soproni iskolalelkész írását erősítik meg a Sterczer Hilda hegymászóval és Szemerei János püspökkel készült beszélgetésben elhangzottak is; a hegymászó így fogalmaz saját hitkríziséről: „Isten egyrészt el tudja viselni a kérdéseimet és a haragomat, másrészt lesznek rá válaszai.”

E lapszámunkat azzal a bizodalommal ajánlom olvasóink figyelmébe, hogy cikkeink hozzásegítenek ahhoz, hogy bátrabban merjenek kérdezni.