Evangélikus Élet – 2024/43–44. szám

Őszi örömök

Bár az ősz eleji áradások sokak életét nehezítették meg, a kiöntött Duna emlékét talán elhomályosítja már, hogy hetek óta igazán csodás őszi időnek örülhettünk. De persze nemcsak az évszak kínálta szépségek adhatnak okot az örömre, hanem például az olyan jubileumok is, amelyekről e lapszámunkban beszámolhatunk: egyházunk bokodi gyülekezete a négy évszázados fennállásáért adhatott hálát, a budapest-kelenföldi evangélikusok pedig önállósodásuk századik évfordulójáról emlékeztek meg. Mindkét helyszínről összeállítást adunk közre.

Címlapfotónkon ugyancsak egy fontos eseménynek – mondhatjuk így is: örömünnepnek –, az új országos evangelizációs és missziói lelkész iktatásának egy szimbolikus pillanata látható, az előd mosolyával, a támogató püspökök és lelkészek sorával. Győri Gábor Dávidot a hivatalába lépése után kérdeztük idáig vezető útjáról és terveiről.

Idén ötszáz éves az evangélikus gyülekezeti éneklés, Cantate rovatunk mostani írásában erről olvashatnak.

Valószínűleg sokan tettük már fel a kérdést magunknak: miért nem gyógyult meg a szerettem, pedig imádkoztam érte. Miért nem történt csoda? Gáncs Tamás evangélikus lelkésszel és Rihay Szabolcs lelkész-lelkigondozóval csodálatos gyógyulásokról, a csodavárás hátteréről, realitásáról, az ima erejéről beszélgettünk a Kötőszó-podcast legutóbbi adásában. Magazinunkban közreadjuk a beszélgetés szerkesztett, rövidített változatát.

Ilyenkor, november első napjaiban a legtöbben előrement szeretteinkre, ismerőseinkre emlékezünk. Pethő Judit lelkésznő személyes hangvételű írásának gondolatával zárom ajánlómat: „A halállal találkozva az életről tudtam meg olyan magasságokat és mélységeket, amelyeket máshogyan nem lehet átadni. És azóta tudom azt, hogy a gyász az életről szól, nem a halálról.”

Az ünnepünk is akkor lesz valódi, ha őt tesszük meg a középpontjává.