Evangélikus Élet – 2025/13–14.

Bátran hálát adva

Sokan és sokféleképpen böjtölnek manapság. Vannak, akik csak a húsvétot megelőző negyven napban, mások azonban az év többi részében is alkalmazzák a valamiről való lemondás eszközét, mert érzik ennek jelentőségét. Címlapinterjúnkban Lénárt Viktor evangélikus lelkész és szervezetfejlesztő coach egyebek mellett arról mesél, hogy családjával heti egy alkalommal „online böjtöt” tartanak: kikapcsolják okos- és elektronikus eszközeiket, és leülnek a gyertyafényes asztal köré beszélgetni. Régen ez mennyire természetesnek tűnt! Ma pedig újra és újra fel kell hívni a figyelmet: nincs az jól, hogy a legtöbben állandóan a telefonnal a kezükben, bekapcsolt tévé mellett élnek, sőt alszanak el.

„A böjthöz bátorságra van szükség. Isten iránti bizalomra. Arra, hogy elhiggyük, valójában nekünk, a munkánknak és a családunknak is arra van szüksége, hogy Istennel töltsünk minőségi időt.” Mintha csak Lénárt Viktor szavaira reflektálnának, erősítenének rá Győri Péter Benjámin sorai, figyelmeztetve arra is, hogy „Isten személye és szava töltsön”. Az esperes az Égtájoló rovatban így folytatja: „Az ünnep, a csönd nem csörög ránk. Az Istennel töltött időre, igére, imádságra – időt kell szakítani. A kényszerek áradatának ellenállni.”

Népszerű teológia rovatunkban Varga Gyöngyi, az Evangélikus Hittudományi Egyetem Ószövetségi Teológia Tanszékének vezetője a bibliai Izrael és a mai zsidóság hitvallásáról ír, nekünk, mai keresztényeknek felhíva a figyelmünket Josephus Flavius egyik gondolatára: az ókori történetíró és hadvezér a kortársait napi kétszeri hálaadásra buzdította. Én sem kívánhatok mást olvasóinknak, mint böjti bátorságot és a jótéteményekért való hálaadás örömét.