Evangélikus Élet – 2025/15–16. szám

Két szóban minden

Az ördög a részletekben rejlik, ezért mindig vessünk egy pillantást az apró betűs kiegészítésekre is –halljuk sokszor a tanácsot, például amikor szerződéskötés előtt állunk. Hogyan tudjuk a mondanivalónkat úgy sűríteni, hogy a legigazabb módon közvetítsük az átadni kívánt üzenetet? Mit tekintsünk szószaporításnak, és mit olyan nélkülözhetetlen kiegészítésnek, ami elengedhetetlen a pontos megértéshez? Avagy: gondolhatunk akár csak egyetlen szót is jelentéktelennek a Szentírásban?
Az evangéliumok nagyheti tudósításait olvasva ott a kísértés, hogy így „redukáljuk” a történteket: bevonult, vacsorázott, megfeszítették – s aztán harmadnapra üres a sír… Pedig ugyanolyan fontos, hogy Jézus szamárháton érkezett Jeruzsálembe, hogy a közös étkezés előtt megmosta a tanítványok lábát, hogy a hátán cipelte a keresztjét – és hogy az asszonyok vitték a hírt… Ezek mind olyan mozzanatok, amelyek közelebb visznek minket a húsvét titkához. Varga Gyöngyi és Bácskai Károly lelkészek, az Evangélikus Hittudományi Egyetem oktatói, Boda Zsuzsa moderálásával, ezeknek a „részletkérdéseknek” a miértjét hozzák elénk – csakúgy, mint az igei rovatok írásainak szerzői.
A lényeg locsogástól-fecsegéstől mentes megfogalmazása nemcsak a lelkipásztorok számára ajánlott – erről szólt az Evangélikus Hittudományi Egyetem tudományos konferenciája; az alkalomról szintén olvashatnak beszámolót lapunkban –, hanem a költészet művelőinek is. Kertész Eszter kortárs evangélikus költő családi örökségéről, a versírás műhelytitkáról, hitvallásáról és élő reménységéről is vall a vele készült interjúban.
Nekünk, akik nem vagyunk sem lelkészek, sem költők, szintén megadatik, hogy a legtöbbet mondjuk, mi mondható. Húsvétvasárnapi köszöntésünk – „Krisztus feltámadt!” – hitünk teljességéről tanúskodik.