Evangélikus Élet – 2025/29–30.

Evangéliumi hűség

Örömteli, hogy legutóbbi lapszámunk megjelenése óta szép számú frissen végzett hallgató vehette át oklevelét az Evangélikus Hittudományi Egyetemen, és több lelkészavatásra is sor került egyházunkban. Természetesen mindezekről beszámolunk. És talán nem túlzás, ha az evangélikus vonatkozású örömök közé sorolom Kapu Tibor – lapzártánk idején még tartó – űrutazását is, a második magyar űrhajóst ugyanis egy evangélikus iskola diákjai is kérdezhették élő rádiókapcsolaton keresztül.
A magyar vonatkozású űrmisszióhoz kapcsolódva Stifner-Kőháti Dorottya a jegyzetében arra hív, hogy olykor felülről és kicsit távolabbról nézzünk rá a dolgainkra, életünkre.
Visszatérve a földre: így nyáridőben különösen ajánlom a pihentető szabadságról szóló összeállításunkat. Hogyan kerülhető el, hogy a nyaralás az élmények hajszolásává, teljesítménytúrává váljék? Szakemberek is megosztják erről olvasóinkkal a véleményüket, személyes tapasztalataikat.
Valószínűleg nem sokan hallottak még a moralista terapeutikus deizmusról, pedig érdemes megjegyezni e fogalmat. Népszerű teológia rovatunkban ezúttal erről a sajátos vallásosságról olvashatnak, mellyel szemben a keresztény egyházaknak bölcsen, tanítva, közösséget építve célszerű választ és alternatívát nyújtaniuk.
Végezetül pedig hadd szóljak arról, hogy nehéz (választási kampány-) időszak előtt állunk. A keresztény hit nem magánügy, Krisztus követőiként közéleti felelősségünk is van. Elgondolkodtató vitaindító cikkében Galambos Ádám a szívünkre helyezi: „Keresztényként politikai kérdésekben megnyilvánulva nem ideológiai és párthűségre, hanem evangéliumi hűségre van meghívásunk, kiállva a közjóért és az igazságért. Nem az egyházat kell a politikához, hanem a politikát az evangéliumhoz mérni.”

Kézdi Beáta