Evangélikus Élet – 2025/33–34.

Hiányérzet nélkül

Augusztusban rendszerint rám tör a fanyar érzés: hamarosan vége a nyárnak. Mintha valamiféle számadás várna rám, hogy jól sáfárkodtam-e az elmúlt hetek lehetőségeivel. Pihentem eleget? Kikapcsoltam, amikor lehetett (volna)? Azokkal az emberekkel és azokkal a tevékenységekkel töltöttem a napjaimat, akik és amelyek értéket és értelmet képesek adni a szabadság idejének?

Számomra megadatott az utazás, és emiatt nincs is bennem hiányérzet, de mivel olyan ingerdömpingben élünk, amely azt sugallja, hogy semmi nem elég, mindig lehetne többet, szebbet, így nekem is jó tudatósítani magamban: a békesség megélése – amelyet a munka világából való átmeneti kiszakadástól várunk – nem a külső körülmények és nem is az anyagi lehetőségek függvénye; Stifner-Kőháti Dorottya is erről ír jegyzetében.

Ami még a nyaramat illeti: a kertben is sokat ügyködtem. Hogy szemet gyönyörködtető legyen, sőt még termést is adjon, muszáj művelni – mint ahogyan egy párkapcsolatért is tenni kell, hogy mindketten örömünket leljük benne. Az Alpha Alapítvány házaskurzusa ehhez tud mankót adni; interjúnkból kiderül, miképpen. Lapszámunkban (lelkész) házaspárokat is bemutatunk, akik nemcsak a magánéletükben járnak kéz a kézben, hanem a szolgálat útján is, és együtt építik a rájuk bízott közösségeket.

Az ige hirdetése nem csak a papok sajátja – laikusok is meghívást kaphatnak erre. A Filadelfia gyülekezetben havonta egyszer ők tartják az istentiszteletet, és magyarázzák az Írást hittestvéreiknek.

A szavak mellett a tettek is fontosak: Jézus cselekedte is azt, amit hirdetett. Az államalapítás ünnepéhez közeledve ajánlom Csepregi András tanulmányát, melyben arra hív: vizsgáljuk meg, keresztényként hogyan vehetünk részt Mesterünkhöz méltón a pártpolitikával átitatott közéletben.