Evangélikus Élet – 2025/35–36.

Jót s jól

Nyárzáró, egyúttal tanévkezdő magazinszámunkban helyet kapott egy különleges tábort bemutató riport, olvasható Ittzés Szilvia pedagógiai leltára, Bánki Éva író, irodalomtörténész pedig – a Credo folyóiratból átemelt esszéjében – az írás-olvasás, illetve a szövegértés mai magyarországi állapotáról ad látleletet.
Határátlépésekről, de nem akármilyenekről ír Mészáros Tamás az Égtájoló rovatban. A nyugati egyházkerület felügyelője a megfelelő sorrendre irányítva a figyelmünket cselekvésre ösztönöz: „Ha egyházunkra mint egy ajándékba kapott családra tekintünk, és abban így keressük, találjuk meg a helyünket, megtapasztalhatjuk, hogy már nem is az a fontos, hogy nekem mindig igazam legyen. Megváltozik a sorrend: amit magam is kaptam családomban, egyházamban, azt hitelesen tovább tudom-e adni? Ezeket az értékeket csak birtokolni igyekszem, vagy minél többekkel megosztani?”
Kapcsolódik ehhez a gondolathoz Balczó Mátyás írása. Mint megállapítja, határokat bont, amikor akár teljesen idegenekkel is leül beszélgetni: „…nagyon szívesen beszélgetek a máshogy gondolkodóval, ha ő is elfogadja az én »másságom«, mert hiszem és tapasztalom, hogy a világot nemcsak utazva, szemlélődve, hanem akár nagyon másokkal beszélgetve is jobban meg lehet ismerni.” És az újságíró nem cseverészik csupán, ellenkezőleg, ilyenkor teljes valóságában meg tudja mutatni, hogy „a hit ajándéka által alkalmassá vált arra, hogy elmondja, az Úr Jézus eddig mit végzett el benne”.
Kéretlen kritizálás, cinizmus – ismerős fogalmak a ma Magyarországán. De miként lehet ezeket elkerülni, hogyan lehet jól, építő módon véleményt formálni? Erről beszélt a Luther Kiadó munkatársainak Uzsalyné dr. Pécsi Rita neveléskutató; írásunkban előadásának kulcsgondolatait osztjuk meg olvasóinkkal.

Kézdi Beáta