Evangélikus Élet – 2025/43–44. szám

A mélység vonzásában

A minap olvastam egy cikket az intruzív, vagyis betolakodó gondolatokról, amelyek felett nincs befolyásunk: akaratlanul suhannak át az agyunkon. Ezek gyakran bizarrok vagy ijesztőek; például azt hozzák elénk, hogy milyen lenne levetni magunkat a mélybe. A szakember szerint ez teljesen hétköznapi jelenség, és ha hagyjuk tovatűnni ezeket a képzeteket, akkor ártalmatlanok.

Vajon ha a spiritualitás felől közelítünk a jelenséghez, akkor nevezhetjük ezeket a Gonosz kísértésének? Ő akar(na) lerántani minket a mélybe, jó messzire a Fennvalótól? És elég – mintha persze ez olyan könnyű lenne –, ha egyszerűen nem veszünk tudomást róla?

De a mélység nem csak negatív színezetű lehet. Minél erősebben kötődünk valakihez, annál mélyebb a köztünk lévő szeretetkapcsolat; minél több információnk van valamiről, annál mélyebbé válhat a tudásunk, és így tovább. Félünk ettől – mert ez egy úttal fokozottabb felelősséget is jelent –, vagy vágyunk erre?

Minél többet olvassuk, hallgatjuk Isten élő igéjét, annál szorosabbá válhat a minket vele összekötő kapocs. Ünnepi – reformációi – lapszámunk textusmagyarázatai most is erre kínálnak lehetőséget.

Interjúink – Rónai Ágnes fazekassal, hitoktatóval, Anne Burghardttal, a Lutheránus Világszövetség főtitkárával és ifj. Zászkaliczy Pál gazdasági bizottsági elnökkel – a szolgálat sokféle lehetőségeire mutatnak példákat.

Gyülekezetiriportsorozatunk ezúttal a kecskeméti evangélikusok életébe enged bepillantást, kiállításajánlónkban az egyszerre időtlen és korszerűtlen William Blake alkotásaira irányítjuk a figyelmet. Füller Tímea szépirodalmi igényű írása (Találkozásaim a halállal) pedig azzal bátorít minket: egyszer mindent érteni fogunk – még a mélységeket is.

Vitális Judit