Evangélikus Élet – 2025/47–48.

Reneszánsz

„Az ember az Istentől kapott értelme által annyira felpörgette a világot, hogy azt a lelkével már nehezen tudja követni. Közben az egyre nagyobb tudás birtokában sokan gondolják azt, hogy Istenre már nincs is szükség – pedig a tudás nem fogja kitölteni a lelki hiányt” – fogalmaz Balczó Mátyás a jegyzetében. Magam sem tudnám ennél jobban megragadni, mennyire fontos, hogy az állandó változásban, teljesítménykényszerben keressük a valódi biztonságot, a kapaszkodókat. Hiszem, hogy friss magazinszámunk is támaszt nyújthat olvasóinknak, lelki és szellemi értelemben is.
Adventbe lépve, az ünnepekre készülve talán még fontosabb, hogy megtaláljuk azt, ami nem szét­aprózza erőnket, figyelmünket, hanem megnyugvást, megerősítést ad.
Mostani lapszámunk két riportjában ezért is szólunk a könyvkészítés kulisszatitkairól. Tudjuk, hogy Gutenberg találmánya segítette a leghatékonyabban a reformáció tanainak és egyúttal a kultúrának a terjesztését. A jelenben pedig mindkét riportalanyunk úgy fogalmaz, hogy a könyvnek ma reneszánsza van. Láthatóan azért, mert az állandó kapkodásban már sokan szeretnénk kicsit megállni, megpihenni és egy-egy könyv vagy újság mellett feltöltődni. ­Ehhez persze megfelelő kiadványokra is szükség van. Éppen ezért hívom fel a figyelmet a Luther Kiadó adventi könyvajánlatára, benne a legújabb köteteinkre – az Állatos áhítatoktól az Ünnepi napi falatokig – vagy éppen a 2026-os napi igék magyarázatait egybegyűjtő áhítatoskönyvre.
Az előttünk álló ünnepi időszakra pedig hadd idézzem, Pál apostol szirakúzai veszteglése kapcsán, Pongrácz Máté cikkének biztató szavait: „Néha épp a megállásban szólít meg az Isten – s a legnagyobb utazás akkor kezdődik, amikor már azt hisszük, megérkeztünk.”

Kézdi Beáta