Evangélikus Élet – 2025/5–6.

Egymás mellé

Talán mindannyiunknak ismerős egy-egy menzáról vagy gyorsétteremből a tömegben való helykeresés kihívása. De talán az az élmény is, mikor mi már jóízűen eszünk, és valaki megkérdezi:
„Elnézést, szabad ez a hely?” A legtöbbször falakat húzunk magunk köré, s e falak mögül talán nehéz átszólni:
„Hogyne, tessék!” Stifner-Kőháti Dorottya a saját megfigyelése alapján írt jegyzetében nekünk szegezi a kérdést: „Szinte felfoghatatlan, megrendítő kiváltság, hogy Jézusunk asztalhoz telepedik velünk! Értem a leckét. Legalábbis a feladat súlyát. Csak a saját »buborékomban« akarom, vállalom az (asztal)közösséget?”

És hogy mennyire jó az Úristen mellé telepedni egy-egy asztaltársaságban vagy akár padon ülve, azt megtapasztalhatjuk például akkor is, ha kezünkbe vesszük Koczor Tamás új kötetét. A bibliaolvasó Útmutató heti igéihez írt hétindító gondolatai segítenek, hogy egész éven át újra és újra felfedezhessük: Istenünknek az értünk való aggódása és az ő békessége nem változik.

E számunkban újraindult, Üzenet az Ararátról című rovatunkban Jerabek-Cserepes Csilla, a korábbi rovatgazda a teremtett világ megóvásáért viselt saját felelősségünkről szól: „Nem mindig vesszük észre, vagy éppen kényelemből nem akarjuk észrevenni, hogy hol a határ, hogy mi az, amire valóban szükségünk van. A folyamatos imádság, tanulás, egymásra figyelés, a teremtett világ szépségeire és értékeire való rácsodálkozás lehet a közös útkeresés záloga.”

A Néprajzi Múzeum méretében és vállalásában is gigantikus gyűjteményi kiállításának van egy igazán szokatlan záróakkordja, mely az örökség fogalmára, azon belül is az úgynevezett „sötét örökségre” fókuszál. A „sötét” vagy „problémás örökség” kifejezés itthon talán még nem közismert; Isó M. Emese ennek terhéről is ír tanulságos jegyzetében.