Evangélikus Élet magazin 2026/17-18 szám

Várakozásban, reménységben

Van, hogy valaki kislánykora óta édesanyának készül, és meg is adatik neki a gyermekáldás a megfelelő időben; van, aki éveken át vár a gyermekre; más a társra és utána a gyermekre; van, akinek sosem lehet vér szerinti gyermeke, ám szív szerinti gyermekkel vagy másként lesz termékeny az élete. Nagyon különböző utakat járunk be. Keresztényként, gyülekezetként ezért fontos, hogy ne kéretlen tanácsokkal, kedveskedőnek szánt csipkelődő kérdésekkel bombázzuk azokat, akik ilyesféle élethelyzettel küzdenek, ellenkezőleg: csendben támogassuk őket, meghallgatva, ha kérik a figyelmünket. Mostani, anyák napjára megjelenő lapszámunkban e témában igyekszünk kapaszkodót, gondolkodnivalót kínálni: a Kötőszó-podcast legújabb adásának – Muzslai-Bízik Hanna és Némethné Tóth Szilvia megerősítő beszélgetésének – szövegét közöljük.

A természet már szinte teljes pompájában tündököl sokunk örömére, ezért is érdemes minél több időt a szabadban sétálva, akár saját kertünkben dolgozva tölteni. Üzenet az Ararátról rovatunkban Jerabek-Cserepes Csilla arra hívja fel a figyelmünket, hogy „a kert lelki értelemben is szép metafora: a szív kert, ahol Isten Szentlelke munkálkodik, ahol lehetőség van a megtérésre, a szeretetben való növekedésre”. S tényleg, a természetben lehetőség van rácsodálkozni a kapott áldásokra, keresni a harmóniánkat, az erősebb
kapcsolódást az Úristennel.

Végezetül hadd idézzem Balicza Iván lelkész egy gondolatát a május havi igemagyarázatából: „Reménykedni nem gyengeség és nem szégyen. A reménység hitünk nélkülözhetetlen velejárója. Szilárd horgony, amely az Isten szívében találja meg a fix pontot” – legyen szó gyermekvárásról, országunk sorsának, társadalmunk lelkiállapotának javulásáról. Reménykedjünk, mert reménykedni jó.

Kézdi Beáta