Evangélikus Élet magazin 2026/29-30.

Mi marad emlékbe?

A mobiltelefonok korában miért van még mindig piacuk a képeslapoknak? A hűtőmágnesek és egyéb szuvenírek iránti keresletet még csak-csak érteni vélem, de a fotók iránt megmutatkozót már kevésbé.
Közben persze tisztában vagyok vele: a látvány elsöprő jelentőséggel bír. Betűvetésből élő emberként olykor még dohogok is amiatt, hogy sikerülhet bármilyen jól egy cikk, igen gyakran a mellé illusztrációként választott kép viszi el a „show-t”, még akkor is, ha nem feltétlenül mond többet ezer szónál.
De vissza a képeslapokhoz: talán azt teszik kézzelfoghatóvá, hogy tényleg részünk volt egy élményben. Pedig tudjuk: nemcsak a szemünkkel, hanem a többi érzékszervünkkel is gyűjtjük az impulzusokat, amelyeket aztán ízek, illatok vagy akár tapintások
is képesek felidézni bennünk.
Megbecsülhetetlen, hogy a tizenötödik Szélrózsa evangélikus ifjúsági találkozó több mint háromezer-egyszáz résztvevője hány emléket raktározott el magában az ötnapos fesztivál több mint háromszáz programján.
Természetesen szerkesztőségünk is ott volt Sopronban, így lapszámunk jelentős részében az ott történteket örökítjük meg. Írunk arról, hogy az igei alkalmak miképpen tették hozzáférhetővé számunkra Isten szeretetét. Beszámolunk arról az előadásról, amely Keresztelő János „influenszer” voltát firtatta, és arról is, amely Dávid király és a Tankcsapda magyar rockegyüttes között kereste a kapcsolatot. Összefoglaljuk, mit mondott a teológus és a természetfotós a Teremtő hangjának meghallásáról, és mit Tarr Zoltán miniszter az állam és az egyházak kapcsolatáról.
Tesszük ezt azzal a reménységgel, hogy magazinunk megőrizhető emlékként marad meg az idei Szélrózsa résztvevői számára, és azok is épülhetnek belőle, akik személyesen nem lehettek jelen Sopronban.
Vitális Judit