Evangélikus Élet magazin 2026/37-38.

Egyszerre lehet áldás és átok, hogy az elménk állítólag öt másodperc alatt képes indokot vagy kifogást találni arra, hogy miért ne kezdjünk bele azonnal abba a tevékenységbe, amely az eszünkbe jutott. Elfogott minket a kísértés, hogy rápillantsunk a közösségimédia-oldalunk hírfolyamára, mégis a munkánkat folytattuk? Büszkék lehetünk magunkra, hogy nem hallgattunk a kísértő hangra. Rádöbbentünk, milyen rég beszéltünk egy szerettünkkel, de ahelyett, hogy a telefon után nyúltunk volna, tovább rugóztunk valami bosszúságon, és aztán persze a hívás elmaradt? Reméljük, nem kell örökre bánnunk, hogy figyelmen kívül hagytuk a sugallatot.
Gondolataink és érzéseink állandó mozgásban vannak – egyes elméletek szerint a negatív, megterhelő érzésekkel szemben épp az a leghatékonyabb megoldás, ha nem kezdjük el analizálni őket, hanem egyszerűen hagyjuk, hogy tovasuhanjanak –, míg testi valónkban a legtöbben hajlamosak vagyunk a tespedésre, lustulásra. Nehezen vesszük rá magunkat a sportolásra, nem úgy, mint címlapinterjúnk alanya, Blatniczky Álmos Benjámin testépítő. 
Spórolunk energiával, idővel, pénzzel, de ennek nemcsak előnyei, hanem árnyoldalai is lehetnek – helyezi a szívünkre Lénárt Viktor lelkész, coach a vele készült beszélgetésben. Félelmeink visszatartanak minket, pedig ez, miként Stifner-Kőháti Dorottya írja jegyzetében, gátja lehet a felszabadító, örömteli életnek.
Hogy milyen a Krisztust követő élet, és milyen az, ha ő kísér minket, illetve hogy egymás elviselése tudatos döntések sorozatát feltételezi, arról Keczkó Pál és Czöndör István írnak A vasárnap igéje rovat cikkeiben.
Olvassuk-hallgassuk az igét, tornáztassuk a lelkünket, az elménket és a testünket is, maradjunk mozgásban, hadd áramoljon közöttünk a szeretet.
Vitális Judit