Evangélikus Élet – 2025/17–18.

Az egyetlen találkozás

Sorsfordító. Mindent megváltoztató. Alapjaiban megrengető. Hajlamosak vagyunk ilyen drámaian fogalmazni, amikor olyasmi történik velünk, amire nem számítottunk, amit nem reméltünk, vagy ha vágytuk is, a megvalósulása mégis a meglepetés erejével ér bennünket. Mert még ha készen állunk is valamire, attól az még érhet váratlanul minket – mint ahogyan az is, ha a kérve kért dolog mégsem következik be.
Az anyává válást tekinthetjük egy pillanat művének és egy hosszú folyamat eredményének is. Anyák napi írásunk szerzőjének nem szokványos út adatott. Érzelemdús, csodás egybeeséseket rejtő, mélységeket és a magasságokat is megjáró történetét a legkiválóbb forgatókönyvírók is megirigyelnék – persze szigorúan csak „munkaügyileg”. Az ilyeneket szokták „élet írta igaz mesének” mondani.
Soraiból kirajzolódik az is, amiről a Népszerű teológia rovat mostani cikkében olvashatunk. Bácskai Károly, hittudományi egyetemünk docense a hit ó- és újszövetségi vetületeire irányítja a figyelmünket, és közben érinti a cselekedeteket, a megigazulást, illetve Jézus csodatételeit is.
És ha már a csodákat említjük: a pálfordulás szót mostanság hajlamosak vagyunk gúnyos értelemben használni, pedig ahogyan Balczó Mátyás kollégánk utal rá jegyzetében: ez a legkatartikusabb dolog, amelyet valaha is átélhetünk.
Mert bár minden (emberi) találkozás egyetlen – ahogyan Visky Andrástól hallhattuk az Esterházy Péterre és mestereire emlékező kiállítás megnyitóján; erről is olvashatnak lapunkban –, olyan találkozás azonban, amely az örökkévalósággal összefüggésben meghatározza a létünket, valóban csak egy van. Bátorító üzenet ez húsvét után. Ahogy az Üzenet az Ararátról rovat cikkének címében is áll: Feltámadt! A jövő elkezdődött.