,,Gábor bácsi azt mondta a srácoknak, hogy ha ezt túlélik, akkor együtt maradnak, és csinálnak egy gyerekköztársaságot. Ahol nem a felnőttek irányítanak, hanem a gyerekek. És az lesz a neve, hogy Gaudiopolis, az öröm városa."
Sári nemrég járt a múltban, de hiába figyelmeztette az időkapu őre, hogy nem szabad kötődni a múltbeli barátokhoz, mégis visszavágyik. Tévedésből azonban 1946-ba, a lebombázott Budapestre érkezik, és rögtön egy vele egykorú gyerekbe botlik, akinek furcsamód ugyanaz a vezetékneve, mint neki. A fiú elkíséri Sztehlo Gábor gyermekotthonába, ahol Sári próbál beilleszkedni a zsidóüldözések és az ostrom során árván maradt gyerekek közé, akik súlyos történeteket cipelnek. Ekkor ébred rá, hogy neki soha nem meséltek a családi múltról... Vajon miért?
