Lelkipásztor - 2026/5.

Nyitány

A szél nemcsak arra fúj, amerre akar, de sokszor ott kavar fel, ahol nem is gondolnánk. Amikor már azt gondoljuk, hogy a változatlanság lesz ez egyetlen állandó, akkor mégis, csak azért is belekap lelkünk vitorlájába, és mozgásba lendül a belső világ egésze. A Lélek sokkal több mindenre képes, mint amit véges, sokszor agyonhasznált fantáziánkkal képesek vagyunk elképzelni. Ott is képes hatást kifejteni, ahol már régen lezártuk magunkat, ahol már az illúzió is csak régi emlékként sejlik fel. A Lélek tanít, vigasztal, felfrissít, rendet rak, és még káoszra orientált korunkban is képes dinamikus rendezettséget adni. Nem engedi se az olcsó tespedést, se a hirtelen felindulásból elkövetett aggódást. Gyermeki lelkületet kölcsönöz, és ezáltal az Isten országa nem valami távoli, megfoghatatlan és felfoghatatlan idea, hanem olyan valóság, ahol a szeretetnek nincsen feltétele, de vége sem. Ez az a leleplezésre váró motiváció, a teremtettségünkből adódó belső „jézusi kell”, aminek erejéből valaki eljuthat odáig, hogy egyedül nem megy, vele azonban igen. Mert ha jobban belegondolunk, nemcsak a májusi eső ér aranyat, hanem az is, ha felismerjük a korlátainkat, lehetőségeinket vagy a kettő izgalmas elegyét a hit útján. Ez persze nem jelent evidens módon közeledést a lecsendesített tengerhez, de abban biztos segíthet, hogy ne a meghátrálás, hanem a reménység gyermekei lehessünk. Akiknek látszólag legtöbbször valóban semmijük sincsen, csak az ígéret: a pünkösdi csoda nemcsak három napig, de örökké tart, egészen a világ végezetéig. Mert pünkösd igaz és igazi története konkrét személyes emberi életekben folytatódott, és folytatódik ma is. Aki mennybe ment, ma is jelenvalóság. Aki velünk maradt, ma is megtart. Aki legyőzte a félelmünket, ma is áldva száll reánk. Ezek az örömhírek pedig megerősítései annak, hogy lehet kétszer is, sőt többször is ugyanabba a folyóba lépni, csak éppen nem immanens, hanem transzcendens vonatkozásban. Epheszoszi Hérakleitosz pedig bánatában a „csak a változás állandó” gondolatában találhat kapaszkodót, mint mindenki, aki nem képes a májusi újrahangolásra, az intonatio Christi misztikus megélésére. A húsvét–mennybemenetel-pünkösd ünnepkör az ég felé orientálja az ember lelkét, hitét. Ezek az ünnepek felfelé vonzzák a tekintetet, még a hegyeken is túlra, és nem engedik meg se a fejcsóválást, se a bólogatást, se a földhöz ragadtság kísértését. Aki felnéz, az Isten országának kulcslyukán kukkant be – egy pillanatra. 

Gáncs Tamás