Luther Márton (1483–1546) német teológus, a reformáció elindítója, akinek munkássága alapvetően megváltoztatta a kereszténység történetét. A hagyomány szerint 1517. október 31-én Wittenbergben függesztette ki 95 tételét, amelyekkel tiltakozott az egyház egyes gyakorlatai, különösen a búcsúcédulák árusítása ellen. Tettei és nézetei elindították azt a reformmozgalmat, amely végül a protestáns egyházak önállósulásához vezetett.
Luther hangsúlyozta a Szentírás központi szerepét a hit gyakorlásában. Ennek nyomán nézetei átalakították a vallási életet, és megreformálták az egyházat.
Luther az 1520-as évek során számos írást jelentetett meg, bennük megfogalmazva a „Sola Scriptura” (egyedül a Szentírás), a „Sola Fide” (egyedül a hit) és a „Sola Gratia” (egyedül a kegyelem) tanait, amelyek a protestantizmus alapköveivé váltak. Továbbá, lefordította a Bibliát német nyelvre, ami jelentős hatással volt nemcsak a vallási életre, hanem a német nyelv fejlődésére is.
Élete végéig számos teológiai vitában vett részt, és bár megosztó alak volt, hatása vitathatatlan. Luther tanításai ma is a protestáns kereszténység alappillérei.
