„…Az ​evangéliumot tisztán tanítják…”

Akik belülről ismerik mai hazai egyházi helyzetünket, reménységem szerint egyetértenek ezzel a megállapítással: sajátos és – kár lenne tagadni – ellentmondásokkal, feszűltségekkel és alapvető kérdéseket megfogalmazó vitákkal is terhelt, némelyek részéről a lényeges teológiai kérdéseket elvtelenül eliminálni akaró időben jelenik meg Tubán József csornai evangélikus lelkész könyve.

A szűkebb kontextus összefüggésében óvatlanságnak, figyelmetlenségnek – rossz szándékkal akár provokációnak – is lehetne minősíteni a Fraternitás Lelkészegyesület kiadói szándékát, hiszen a reformáció 500. évfordulójára készülő lutheranizmus Reformáció és tolerancia elnevezésű hazai tematikus évének kezdetén és 2013 ökumenikus imahetének napjaiban fordul a célegyenesbe a kiadással kapcsolatos munka. Pedig – számomra ez egyértelmű – csak a Szentlélek Úristen által ébresztett felelősségéről van itt szó! Mert ne áltassuk magunkat, a helyzet válságos, és az irány – amelybe hazai evangélikus egyházunk és sok tekintetben az egyetemes lutheranizmus fő és hivatalosnak látszó csapásiránya mutat – legalábbis kérdéses.

Akik más véleményen vannak, minden bizonnyal megfogalmazzák majd e rövid helyzetjellemzés kritikáját. Én magam azonban – és tudom, nem vagyok magányos ezzel a véleményemmel – egyértelműen és sürgetően időszerűnek, helyénvalónak és jogosnak tartom e könyv egyházunkért és a tiszta tanításért érzett felelősségtől áthatott szavait, nem ritkán erősen kritikus észrevételeit. Hiszen oly sok szomorú tapasztalatunk van arról, hogy egyházunkban nagy a tudatlanság evangélikus voltunk lényege, a lutheri teológia markáns, önazonosságunkat alapjában meghatározó tartalma felől! Meg vagyok győződve arról, hogy ez a könyv nagy segítség lehet minden olvasójának – egyháztagoknak, de lelkészeknek is! –v, hogy kiegészítse hiányos ismereteit, felismerje a csak negatív identitás (pl. a nem vagyok katolikus!) elégtelenségét, és őszinte vágyat ébresszen mindnyájunkban reformátori lelki, teológiai örökségünk alaposabb megismerésére.

Ha a tiszta tanításról, Isten igéjének helyes értelmezéséről beszélünk, a legfontosabb kérdések foglalkoztatnak bennünket, mert ezen áll vagy bukik életünk és üdvösségünk. S ami még ezen felül is terheli lelkiismeretünket: ezen áll vagy bukik a ránk bízottak üdvössége! Ezért az elvtelen, a ma oly sokaknak szimpatikus határtalan engedékenységgel, a toleránsnak mondott korszellemmel és a mai romboló divatokkal szemben is valljuk: „Nekünk nem kell az olyan béke és egység, amelyért Isten igéjét kellene elveszítenünk. Hiszen ezzel az örök életet is és mindent elveszítenénk. Ebben nem lehet engedni, sem a szeretet kedvéért megalkudni, hanem engedjen mindenki az igének. Majd teremt az ige egységet; ige nélkül pedig úgysincs egység.” (Jer, örvendjünk, keresztyének! – Szentháromság ünnepe utáni 21. hét / szerda)

Ittzés János