Forrásközelben

Verbális pásztorbot

Egy püspök szolgálata sokrétű feladat, melynek maradéktalanul eleget tenni komoly fizikai és szellemi igénybevétel. A legfontosabb ezek közül persze az igehirdetés. A prédikáció tartalmi mélysége, magasztos volta és a mondanivaló közérthetőségének igénye gyakran kerül ellentmondásba egymással. Gáncs Péter szolgálatában azonban ez a dilemma szinte sosem merült fel.

Igehirdetéseinek súlya nem a megszólalás veretes drámaisága által vált nyilvánvalóvá, hanem annak a mély hitnek és meggyőződésnek lett a következménye, hogy az igehirdető a legdrámaibb pillanatokban is az örömhírről, az evangéliumról beszél. Ebből az alapállásból a legváratlanabb képzettársítások, a legmerészebb gondolati ívek és humorszilánkok is egy irányba mutatnak, s válnak a lelkészi, püspöki szolgálat maradandó eredményévé – nem pusztán a nyomtatott papíron, hanem lelkek sokaságában is. A püspöki publicisztikáról azt hihetnénk, hogy csak a szolgálat egyfajta mellékterméke, hiszen itt hétköznapibb dolgok adják az írások apropóját, még ha gyakran el is jut a szerző egy-egy igei esszenciáig. Az írások közéletisége is jelzi, hogy Péter püspök egy nagyon is köztünk járó ember, akinek verbális pásztorbotja reménység szerint még sokáig terelget minket egyre kalandosabbá váló tájainkon.

Prőhle Gergely

2006 februárjában indult az Evangélikus Élet című – akkor még – hetilap „püspökpublicisztikai” rovata, az Égtájoló. A másik három magyar evangélikus egyházkerület püspöke – Szebik Imre, majd Fabiny Tamás (északi), Ittzés János, majd Szemerei János (nyugati-dunántúli), Adorjáni Dezső (erdélyi) – mellett ebben a rovatban jelentek meg Gáncs Péternek, a Déli Evangélikus Egyházkerület püspökének jelen kötetbe gyűjtött írásai.

Kiadónk és a Magyarországi Evangélikus Egyház ezzel a kötettel is igyekszik megbecsülni azokat az értékeket, amelyeket a 2018-ban nyugdíjba vonuló püspök egyházunk egész közösségének ajándékozott.