Háló 3. - Egyházvezetők 2. Nagy Gyula, Harmati Béla

A Magyarországi Evangélikus Egyház tényfeltáró munkája, benne a Háló kötetek megjelentetésével nem azért folyik, hogy embereket megbélyegezzen, őket bűnösnek kiáltsa ki, másokat pedig makulátlannak és tisztának minősítsen. Mindnyájunknak szól az apostoli intés: „Aki tehát azt gondolja, hogy áll, vigyázzon, hogy el ne essék.” (1Kor 10,12)

Szoktak „a későn születés kegyelméről” beszélni, vagyis hogy valaki hálaadással nyugtázhatja, hogy nem olyan történelmi korban él, amikor könnyű volt rossz döntéseket hozni. Nem szabad elfelejtenünk ugyanakkor azt sem, hogy Isten emberei – lelkészek, felügyelők, presbiterek – a demokráciában, a szabad vallásgyakorlat körülményei között is ki vannak téve kísértéseknek. Újra és újra kerülhetünk olyan helyzetekbe, amikor nehezen átlátható társadalmi és gazdasági körülmények között tisztességből kell vizsgáznunk. Ez azt is jelenti, hogy az evangélikus egyház tényfeltáró munkája korántsem csak a múltról szól, legalább annyira a jelenről és a jövőről is. Napról napra és mindnyájan szembesülünk gyarlóságunkkal, és vizsgáznunk kell tisztességből. Korántsem mindegy, hogy milyen eszközökkel kívánjuk az egyház vélt vagy valós érdekeit védeni.

Székely János erdélyi drámaíró írta a következőket: „A gyáva, aki elhányja a fegyvert, s futásra fogja – még nem békehős. A tehetetlen, aki képtelen ölelni – még nem tiszta életű. Sem az, akit az asszonyok lenéznek. Az ostoba, akiben nincs elég ravaszság, hogy rászedjen másokat, s uralkodjék vagy élősködjék rajtuk – tán ártatlan, de még nem igaz ember. A néma, aki nem dicsőíti az elnyomókat – még korántse bátor. Ki választja szét, mit miért teszünk? S mit mért nem?” (Tiszták vallatása)

E sorok komolyan vétele megóvhat minket az önigazságtól és a mások fölött való felelőtlen ítélkezéstől. Érdemes ezért az adott kort megismernünk, amelyet fanyarul „történelmi félmúltnak” is nevezünk. A jézusi „ne féljetek” azt is jelenti, hogy senkinek – sem egyéneknek, sem az egyház közösségének – nem kell örökös rettegésben élnie, hanem gyógyító beszélgetések keretében megszabadulhatunk a múlt máig kísértő árnyaitól.

„Bekötözöm sebeidet, meggyógyítom zúzódásaidat – így szól az Úr.” (Jer 30,17)