Keveházi László (1928) nyugalmazott evangélikus lelkész, esperes, egyháztörténész. A Sztehlo Gábor által létrehozott Gaudiopolisban (Örömváros) kikiáltott Gyermekköztársaság első miniszterelnöke.
Négy gimnáziumi osztály elvégzése után a nagyváradi Hadapródiskolába került. A második világháborús front kiteljesedését követőn a hadapródiskolát Ausztriába menekítették, ahol a szövetségesek fogságába estek. Több áthelyezés után a francia tengerparton Cherbourg volt az utolsó állomás, innen szabadult. Édesapját bebörtönözték, otthonukat elvették. Édesanyja javaslatára kereste fel Sztehlo Gábort, a gyermekmentő missziót folytató evangélikus lelkészt. Befogadták, majd megválasztották a Gaudiopolis miniszterelnökének. Itt végezte el a gimnáziumot, majd egy évig kémia–fizika szakos hallgató volt az egyetemen. Ezután következett életében a megtérés fordulata, innentől Isten szolgálatának szánta magát. Először Sopronban a Nagytarcsai Külmisszió Intézetben tanult kettő, majd Budapesten öt évig az Evangélikus Teológia Akadémián. 1956-ban feleségével Pilisre került lelkészi szolgálatba. Közben tizenhat évig a Pest Megyei Egyházmegye esperese volt. Az Evangélikus Hittudományi Egyetemen 1989-től 1997-ig egyháztörténeti előadóként tanított. A kőszegi és környékbeli gyülekezetekben tíz évig helyettes lelkészként szolgált, már nyugdíjasan. 2005-ben kapta meg a teológia díszdoktora címet. Fő kutatási területe az egyetemes egyházi missziótörténet és a hazai reformáció története. Tudományos tevékenysége során több egyháztörténeti témájú könyve – tanulmányok, monográfiák, életrajzok – jelent meg.
