Krisztusra tekintve hittel és reménnyel

„A jó hasonlat fölpezsdíti az értelmet” – írta Ludwig Wittgenstein az Észrevételekben. Meglátása szerint nem az értelmezés teljesíti ki a szöveget, hanem a metaforában jelen levő idegenség épül be a szöveget létrehozó alkotásba.

Talán az 1992-es tanévet megnyitó rektori beszédében fogalmazott úgy Reuss András professzor, hogy a teológuslét egy nagy kaland. Ez akkoriban sokaknak idegenül csengett, hiszen a kaland kockázatos vállalkozást jelent, de mitől is lenne a kilencvenes évek elején kalandos és kockázatos teológusnak lenni? Talán éppen a vallásgyakorlás szabadsága miatt? Az egyház előtt álló feladatok, a lezárás és újrakezdés, a múlt feldolgozása és a jövőkép kidolgozása okán?

Majd’ ötszáz éve, Philipp Melanchthon a „ratio” szót használta a „szabadság” jelentésének kifejezésére. Az ember etikai szabadsága döntési lehetőségében konkretizálódik, vagyis jellemzően tág határok közt választhatunk cselekvésünkben. Ez teszi kalandossá az életet. Kaland voltán túl azonban, vagy még inkább azzal együtt, életünk kockázatos vállalkozás is, amely egészében is átélhető az egyes döntési helyzetekben feltáruló tudatos kockázatvállalásban. Az életút teljességére vonatkozó teológiai szemléletünk értelmében a kockázatvállalás szándéka lehetőségként kísér minket, míg megvalósult döntéseink következménye már a vállalni való felelősség területére tartozik. A felelősség súlya azonban még szélsőséges esetben sem tragikus, hanem reményteljes, mert nem a végesség birodalmából ered. Nem szigetel el véglegesen sem Istentől, sem embertől, hanem a mindkettővel való kapcsolat megújulására ad újabb lehetőséget, mert alapja magának az életnek az alapja. Isten igazsága „idegen igazság”, iustitia aliena, mellyel egy pillanatig sem rendelkezünk, amely azonban folyamatosan megtart minket szerteágazó viszonyainkban. Életünket nem a külső gesztusok, az ilyen vagy olyan beszédes tekintetek minősítik. Igaz voltunk megdöbbentő elfogadása igaz-talanságunk radikális jézusi gyógyításának Atyai elfogadásában áll. Egyedül az ebbe vetett hittel tekinthetünk önmagunkra reményteljes esetként, egyedül így fogadhatjuk el magunkat előkerülő elveszettként, meggyógyított betegként, megigazított bűnösként. Ebben a hitben tárul fel szabadságunk titka, ez teszi valóban kalandossá a teológus életét, hiszen nem környezetéhez kíván hasonulni, hanem szabadon és Krisztusra tekintve akar élni.

Kedves András! Szeretettel és barátsággal köszöntünk 70. születésnapod alkalmából ezzel a kötettel!

A szerkesztők