Remélj! (EV-047)

Van közöttetek olyan, aki soha az életében nem játszott még kirakós játékkal? A kirakós azon túl, hogy az egyik legnépszerűbb játék a világon, azon kevesek egyike, amellyel a félévesek és a hetvenhét és fél évesek is ugyanazzal az örömmel játszanak. Ez a siker a mi fejünkben dőlt el: az emberi agy szeret rendezkedni, egész életünkben valamilyen rendre, értelemre törekszünk. Igyekszünk például „apró részletekben nem elveszni”, „helyére tenni a dolgokat”, és szeretnénk, hogy „végül összeálljon az egész”, bármi is legyen az.

A puzzle egyszersmind a remény játéka. Végig egy előre megjósolt cél felé haladunk, és a játékban éppen az jelent különös örömöt, hogy egyre közelebb kerülünk hozzá. Persze időnként reménytelen a kihívás, sőt kifejezetten dühítő is lehet (10 000 darabos kirakó egy alpesi havas tájról – ismerős?), és sokszor úgy alakul, hogy fel kell állni, lehiggadni, otthagyni egy kicsit, új szempontokat, új stratégiát keresni. De a remény valahogy megmarad. Még amikor mérgelődsz, akkor is újra és újra visszaülsz, újabb darabokat keresel, és még nagyobb örömmel tölt el, amikor annyi toporzékolás után újabb részlet bontakozik ki az asztalon.

Aki követte a Keress! – Láss! – Szólj! sorozatot, annak már most nagyon sok puzzledarabja lesz az asztalán. Talán éppen annyi, amennyiből végre kirajzolódhat valami. Ez nem azt jelenti, hogy ha még ezt a könyvet is elolvasod, akkor ez a kirakós kész lesz! Ez a kirakós még egy jó darabig nem lesz tökéletes, és lehet, hogy legközelebb akkor kapsz majd hozzá új darabokat, amikor elér az első szerelmi csalódás, esetleg amikor gyermeked születik, vagy éppen rád köszönt életed utolsó órájának utolsó perce. És bár a kép lehet végtelen és határtalan, közben mégis láthatod kibontakozni a célt.

Remélj, és ne add fel! Sok munkába telik majd, de egészen biztos lehetsz benne, hogy megéri a fáradságot, és a végső nagy rajzban ott leszel te is és Isten is. Hogy a munkád könnyebb legyen, egy újabb marék kirakósdarabot kínálunk neked. Reméljük, hogy így közelebb kerülsz a te saját nagy végső rajzodhoz, és ezáltal – egészen biztosak vagyunk benne – a nagy rajzolóhoz is.