Tarisznyakönyv

„Két évvel ezelőtt az Evangélikus Országos Múzeum majálisán Nőművészet-nőkultúra címmel pódium-beszélgetést szerveztünk. Ráhangolódásul »e tárlat« volt látható. Polgár Rózsa textilművész gobelinjeit versek kíséretében mutattuk be. Az elhangzó verseket történetesen nők írták. A kezdeményezésnek nagy sikere volt, s már akkoriban körvonalazódott a műsor előkészítőiben is a cél, többek számára hozzáférhetővé tenni a műveket: a verseket a képek kíséretében és fordítva. Sajátos képeskönyv ez. Nem illusztrációi egymásnak a szomszédos oldalakon elhelyezett alkotások, inkább – rokon érzelmekről, gondolatokról, lelkiállapotokról, élethelyzetekről szólva – felerősítik egymás üzenetét. Miért is kapta a Tarisznyakönyv címet? Egyrészt, mert valóban olyan kicsi, hogy elfér akár egy tarisznyában, akár egy nem túl apró női táskában. Másrészt, mint egy mesebeli tarisznyában, minden benne van, ami igazán fontos, amire szükségünk lehet. Amivel akár bátran feltarisznyálhatjuk útjukra induló leányainkat is. Remélhetőleg sokaknak, nőknek és férfiaknak egyaránt, örömöt, elmélyülést jelent majd ez a könyvecske.”

Zászkaliczky Zsuzsanna

„Vers és kép, írás és kárpit. A vers nem a képhez, a kép nem a vershez kapcsolódik. Legalábbis nem közvetlenül. Még csak nem is az köti össze az egyiket a másikkal, hogy ebben a könyvben mindenki nő. Mégis érezni: valami erős áram jár ide-oda a két tartomány közt. Minden azt sugallja, a képek magános tárgyai, különös alakjai, nagy terei, sötét izzása, körvonaltalan derengése és a szerencsés kézzel válogatott versek visszhangos szavai, édes vagy komor dallamai, képei, hogy itt valami fontosról esik szó. Itt minden törékeny létünk ünnepi fényeiről, szorongató drámáiról beszél. És szép, hogy együtt s egyszerre kép és líra, mint a művészet szerencsés korszakaiban.”

Lator László