Teológia és kultúra

A Magyarországi Evangélikus Egyház élete 2014-ben számos ponton a „reformáció és kultúra” téma köré szerveződik. Választott jelmondatunk egy Luthernek tulajdonított idézetre utal: „Még ma elültetek egy almafát.”

A hitelességét nézve ugyan bizonytalan mondat a maga egészében így hangzik: „Ha tudnám, hogy holnap vége a világnak, még ma ültetnék egy almafát.” A keresztény ember utolsó leheletéig vagy akár a világ végezetéig életpárti. Luther jól ismerte a szász parasztok mindennapjait, így tudta, hogy egy fa elültetése és termőre fordulása között sok időnek kell eltelnie, közben pedig a gazdának igényes és alapos munkát kell végeznie a metszéssel, a kártevők távoltartásával és hasonlókkal.

Jézusnak is számos példázata gyökerezik kora agrárvilágában. Isten országa is úgy jön el, mint ahogy a megvető munkája nyomán sarjadni kezd a vetés. A növekedés példázatai különösen is beszédesen érzékeltetik az Ország titkát: a kicsiny magból terebélyes fa lehet. Jézusnak fáj, ha gyümölcstelenséget vagy romlottságot lát, ugyanakkor ő maga beszél arról, hogy a terméketlen fának is esélyt kell adni. Példázatának „hátha terem jövőre” (Lk 13,9a) félmondata azt fejezi ki, hogy ő nem akar belenyugodni a terméketlenségbe.

Az ültetés képénél maradva érdemes megjegyezni, hogy facsemetéről beszélünk, „akit” – mint egy gyermeket vagy akár egy diákot – óvnunk, tanítanunk és nevelnünk kell. A szóhasadásnak nevezett etimológiai jelenség jegyében szorosan összefügg a nevelés és a növelés szó. Egész egyházi iskolarendszerünkben és a mindinkább kiszélesedő hitoktatásra tekintettel jó ezt tudatosítanunk: egyszerre nevelünk és növelünk. Mindez nemcsak a közoktatásra, hanem a felsőoktatásra is érvényes. Eminens módon az Evangélikus Hittudományi Egyetemen folyó oktató, kutató, valamint nevelő és hitébresztő-hitmélyítő munkára. Örömmel vesszük kézbe ezt a kötetet, amely a tanári kar tagjainak tudományos igényű dolgozatait tartalmazza, valamilyen formában kapcsolódva a reformáció és kultúra tematikához.