A kereszt teológiája Luthernél
A keresztyén hit a kinyilatkoztatás vallása. Isten sokféleképpen nyilatkoztatta ki magát, de ez legdrámaibb, legváratlanabb módon Jézus Krisztus kereszthalálában történt. A „kereszt botrányáról” szóló tanítás először Pál apostol leveleiben fogalmazódik meg, de ez az Újszövetség és a keresztény teológia alapvető kérdése is egyben. Luther szerint Isten „önmaga ellentétének látszatába”, a kereszt erőtlenségébe és gyalázatába rejtette el erejét és dicsőségét.
Luther különbséget tesz a „dicsőség teológiája” (theologia gloria) és a „kereszt teológiája” (theologia crucis) között. A dicsőség teológusa a láthatatlan dolgokban keresi és szemléli az Istent, a kereszt teológusa viszont a látható kinyilatkoztatásban: a keresztben és a szenvedésben fedezi fel őt. A kereszt teológiája tehát nem elvont elmélet, hanem látásmód és életforma.
Walther von Loewenich meggyőzően mutatja ki, hogy a theologia crucis nemcsak Luther korai korszakát, hanem az egész életművét meghatározó teológiai szemlélet. Az 1518-as Heidelbergi disputációban (Magyar Luther Füzetek 8.) fogalmazódik meg először, de jelen van az élete utolsó éveiben írt Genezis-kommentárban is. Loewenich ugyanakkor új szempontból világítja meg Luther és a középkori misztika kapcsolatát is.
A könyv eszméltető olvasmány lehet teológusoknak, lelkészek, valamint a középkorral és a reformációval foglalkozó kutatók számára.
